Eredetileg az elmúlt hétvégére a „Barcasági erődtemplomok kerékpáros honismereti túra” volt betervezve, melynek Fórizs-Kiss József volt a megálmodója. Fórizs már le is szervezte a látnivalókat, de az utolsó héten kiderült, hogy Brassót és környékét a kialakult járványhelyzet miatt lezárták, így ezt a bringatúrát elnapoltuk egy másik hétvégére. Így szabadon maradt egy hétvégénk melyet amúgy is kerékpározásra szántunk volna.
Nem sok időnk maradt eldönteni, mit is csinálunk, és Erdély rengeteg szép, és bejárásra váró vidékkel rendelkezik. Rövidebb töprengés után Kalotaszeg mellett döntöttünk, hisz szép vidék, nincs is túl messze tőlünk és csapat több tagja számára is fehér folt volt a térképen.
Szállásügyben felhívtam Zsobok településen a már kipróbált Bethesda Gyermekotthont, ahol kedvező választ kaptunk és felajánlották, hogy reggelit és vacsorát is biztosítanak.
Csütörtök délután munka után el is indult a tíz személyes csapatunk három autóval, rajtuk a bringáinkkal. Tudtuk, hogy a vidék megismeréséhez a református tiszteletesekkel kell beszélnünk, hisz így bejutunk a templomokba, és ők jól ismerik az adott település történetét is.
Az egyház honlapján megleltük a telefonszámokat melyeket fel is hívtunk, de nem is reméltük, hogy ennyire készségesek lesznek. Többen a tiszteletesek közül felrúgták a hétvégi programjukat is, hogy tudjanak minket fogadni és segítettek, amiben tudtak. Volt, aki a település tájházát nyitotta meg előttünk, volt aki pálinkával várt, volt aki áldást mondott csapatunkra, más a település híres bútorfestőjével ismertetett meg minket. Egyszóval mindegyikük nagyon kedves és készséges volt és jól jött a segítségük, hisz általuk jobban megismerhettük Kalotaszeg történelmét és néprajzát. Kalotaszeg tájegység két részből áll: Alszeg és Felszegből, így mi is két napra terveztük a honismereti kerékpáros kirándulásunk.
Pénteken egy 60 km-es úttal Alszeg vidékét bringáztuk be, meglátogatva Középlak – Nagypetri – Egeres – Bogártelke – Inaktelke – Makófalva településeket. Ezen a napon 10 fős csapatunk további 2 fővel egészült ki, hisz csatlakozott hozzánk Csupi és Jóska is.
Szombaton Felszeg következett egy 36km-es körtúrával, Bánfihunyad – Kalotaszenkirály – Nagykalota - Magyarvalkó – Magyargyerőmonostor – Jakótelke – Kalotadámos településeivel.
Míg pénteken utunk 100%-ban aszfalt volt, addigra szombaton beleszaladtunk pár kilométeres “off-road”-ba is. De ezt megérdemeltük, mivel úgy döntöttünk, hogy Gyerőmonostorrol Jákótelkére nem kerülünk az aszfalton, hanem átvágunk a hegyen. Így kaptunk hóból/sárból bőven. A kalotaszegiek vendégszeretetét az is jól bizonyítja, hogy beérve Jákótelkére az első háznál felajánlották, hogy megmossák kerékpárjainkat, amit el is fogadtunk. Sőt csapatunk hölgy tagjának egy teljesen új és ami fő: száraz! zoknit is felajánlottak, hisz mindenünk latyak volt.
Igaz, hogy a kerékpáros teljesítményünk nem volt említésre méltó egyik nap sem, de így is elfáradtunk nap végére. Nem is fizikai fáradtság volt ez, hanem egy jól eső szellemi fáradság. A sok információ, élmény, templom és tájház látogatások, nézelődések mind-mind rátettek arra, hogy esténként ne kelljen egyikünknek sem altató.
Hétvégénk záróakkordjaként, a vasárnapi hazautunkba beiktattunk egy kis kitérőt Sztánára és híres polihisztorunk, Kós Károly Varjuvárához.
Pár nap eltelt, mióta hazajöttünk, és most is azon kapom magam, hogy visszavágyok, hisz minden összejött egy jó kerékpáros honismereti túrához, egy jó társaság, gyönyörű idő, szép tájak, régmúlt időkről mesélő épületek, megkapó falvak szívélyes lakosaival és megkapó népművészetével.
Szép volt!
